Egy fejvadász vallomásai

Hónapokkal ez előtt azon kezdtem el gondolkodni, hogy miről is írjak könyvet? Úgy érzem van mondanivalóm bőven, de mi lenne ezek közül a legaktuálisabb, mi lenne az a problémakör, amely tényleg sok embert érint?
Végül azért döntöttem a családtagok, barátok, ismerősök felvétele témakör mellett, mert azt látom, hogy ma a legtöbb vállalkozást ez akadályoz meg a növekedésben, fejlődésben.
Sok vezető nem véletlenül nevezi alkalmazottait „fizetett ellenségnek”, mert úgy érzi ahelyett, hogy korrekt módon elvégeznék a munkájukat, elérnék a kitűzött célokat, inkább az ő akadályozásával és lehetetlenné tételével vannak elfoglalva. Ezek a vezetők azt persze nem látják, hogy mindezt egyenesen maguknak köszönhetik, mert ez a következménye annak, amikor átgondolatlanul végzik a munkaerő felvételt, és szabályosan megbénítják cégüket az alkalmatlan munkatársakkal, különösen a család, barát, ismerős kategóriákba tartozókkal!
Mint Magyarországon élő ember, van egy természetes érzelmi kötődésem a magyar vállalkozásokhoz, ezért fájó szívvel és nehezen viselem, amikor azt látom, hogy mennyi, de mennyi jobb sorsra érdemes vállalkozás topog egy helyben, – miközben akár világcéggé fejlődhetne - kizárólag a kulcsmunkakörökben nem megfelelő munkatársai miatt!
És itt olyan vállalkozásokról beszélek, amelyeknek világszínvonalú termékei és/vagy szolgáltatásai vannak, mégis képtelenek továbblépni a néhány fős és a néhány százmillió Ft éves árbevételt jelentő méretről!
Munkám során járva az országot olyan képtelennek tűnő helyzetekkel és szappanoperákkal találkozom, hogy teljesen felesleges brazil sorozatokat néznem, hiszen az élet jobb, izgalmasabb, és hihetetlenebb dramaturgiát produkál. A blogomon párszor már meg is kaptam, hogy némelyik sztori, amit elmesélek nem lehet igaz, mert túlságosan hollywoodi filmszerű (vagy brazil szappanoperaszerű), de meg kell, hogy nyugtassalak, sajnos mindegyik igaz történeten alapul. Azonban a nagyvállalatokkal ellentétben a kis- és középvállalkozások vezetői nem szeretik a nevüket adni esettanulmányokhoz, különösen olyan negatív sztorikhoz, amik a könyvemben szerepelnek, emiatt egy kicsit torzítok is rajtuk, hogy ne legyenek egyértelműen felismerhetőek a szereplők és a cégek, de csak annyira, hogy a történet mondanivalója, tanulságai változatlanok maradjanak.

Kikhez szól ez a könyv?

A könyvem elsősorban vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak íródott, de a tanulságok ugyanúgy igazak a nagy- és multinacionális vállalatokra is, náluk is elég gyakori ez a problémakör. Amikor a 90-es években „fejvadászkodtam”, elég sokszor megdöbbentett, hogy még bankigazgatói pozícióra bemutatott 3 pályázó közül is milyen ritkán vették fel a legjobbat, leggyakrabban ugyanis a legszimpatikusabb volt a befutó. Magyarul, még az olyan helyeken is, ahol pedig laikusként feltételezhetnénk a professzionális, de legfőképpen objektív módszerekkel történő kiválasztást, sokszor még ott is eléggé megkérdőjelezhető módon teszik ezt.
Remélem Kedves Olvasó, a könyvem időnként megdöbbent és elgondolkodtat, de legfőképpen felébreszti benned a vágyat, hogy új munkatársaid felvételét ne a megszokott rutin módon végezd (azaz szólunk valakinek, hátha ismer valakit), hanem professzionális módszerekkel, amihez az alapokat e könyvből megtanulhatod.
Szerencsére egyre több cégvezető ismeri fel, hogy a megfelelő munkatársak felvételén cége, sőt egyenesen családja sorsa múlik, nem is beszélve meglévő munkatársairól és családjaikról, ezért már elindult az úton, hogy megtanulja, miként is kell ezt jól csinálni.
E könyv, a figyelemfelkeltésen túl megadja a stabil alapokat ahhoz, hogyan is kell professzionálisan munkatársakat toborozni és felvenni.

Miért ilyen közvetlen a könyv stílusa?

E bevezető kapcsán már biztosan feltűnt a közvetlen stílus, a tegeződés, és hogy beszélt nyelven írok. E mögött nincs semmilyen tudományos magyarázat, ilyen stílusban írom a szakmai blogomat is már vagy 4 éve, egyszerűen ilyen vagyok: szókimondó, lényegre törő és őszinte. Nem célom az akadémiai elvárásoknak megfelelni, hanem egyedül azt szeretném, hogy a mondanivalóm minél több ember számára közérthető, tanácsaim pedig a gyakorlatban alkalmazhatóak legyenek, és hozzák az elvárható eredményeket.
Minden okos gondolat annyit ér, amennyit a gyakorlatban ér
A blog olvasóim (visszajelzéseik alapján) pont a sallangmentes stílusom szerették meg, ezért remélem te is értékelni fogod, hogy egy értékes gondolatért nem kell 50 oldalnyi rizsát elolvasnod, és nem bonyolult szóvirágokból kell kihámoznod a lényeget.